Klingerit - azbeszt kora

A Klingerit az osztrák Klinger cég tömítőanyagának kereskedelmi neve, amelyet az alapító Richard Klinger már 1898-ban szabadalmaztatott. Ez a korszakban egyedülálló tömítőanyag különleges tulajdonságait azbeszt-kriszotil szálak (ún. fehér azbeszt) felhasználásával nyerte el. Az azbeszt rendkívül hő- és kémiailag ellenálló, és a Klingerite 70-90%-ban** tartalmazott belőle. Ez tette lehetővé, hogy sokoldalú tömítőanyagként sokféleképpen alkalmazható legyen.

Az azbeszt egészségre gyakorolt veszélyei miatt azonban a forgalmazása ma már tilos az Európai Unióban. A klingeritet ezért más anyagokkal, például a miénkkel helyettesítették:

• POWERgraph grafitlemezek
• POWERgasket farostlemez
• Teflon POWERflon lemezek

Tömítőlemezek összetétele

A Klingerithez képest a mai azbesztmentes táblák összetétele eltérő, magasabb kötőanyag-aránnyal. Kötőanyagként különösen elasztomereket (SBR, NBR, ...) használnak, amelyeknek alacsonyabb a hőmérséklet-ellenállósága, amely körülbelül 150 °C-nál ér véget.

Az azbeszt veszélyei

Az azbeszt problémája a hosszú és vékony szálakból áll, amelyek olyan kicsik, hogy szabad szemmel nem láthatók, ugyanakkor nem szagolhatók. Belélegezve a szálak mélyen a tüdőbe jutnak, ahol nem bomlanak le, hanem hosszú időn keresztül ott maradnak. Idővel az azbesztszemcsék olyan reakciót váltanak ki a szervezetben, amely azbesztózishoz (a tüdő hegesedése) vagy tüdőrákhoz** vezethet.

Az azbeszt betiltása

Az azbeszt anyagok veszélyeire először 1898-ban figyelmeztetett Lucy Dean brit felügyelő, aki légzőszervi és tüdőbetegségekre figyelmeztetett az azbeszttel naponta érintkező munkásoknál. Figyelmeztetéseit azonban kezdetben lekicsinyelték. Csak 1991-ben tiltották be először az azbesztet az Európai Unióban, és a 6 típusából csak 5-öt. A Klingeritben használt krizotilt nem tiltották be, csak szabályozták. A tilalom kiterjesztésére a krizotilra 1999-ben került sor a veszélyes anyagokról szóló 76/769/EGK irányelv módosításával.

A klingerit helyettesítése

A klingeritet ma már más tömítőanyagokkal helyettesítik, mint például grafit, szálas gumi-anyagok vagy teflon. A megfelelő anyag kiválasztása az alkalmazási paraméterek, például a hőmérséklet, nyomás és közeg alapján történik. A legsokoldalúbb anyag ma a grafit, amely a legnagyobb hőmérséklettartományban alkalmazható, és az alkalmazható paraméterek tartományában még a klingeritet is felülmúlja.

A klingerit és az új anyagok beépítése

A klingerit tömítések egyszerűen beépíthetőek voltak. A karimahézagot vértesre lehetett dugni. Az ezt felváltó anyagok más összeszerelési megközelítést igényelnek. Ezen okok miatt merült fel a a karimaszerelők EN 1591-4 szerinti képzése követelménye, amely ezeket az eljárásokat tárgyalja.